A megtisztulás folyamata
A török fürdőkben kezdettől fogva szigorúan elkülönítették a nőket és a férfiakat, ezért önálló fürdőrészeket építettek, illetve felváltva látogatták ezeket a hölgyek és az urak. Felmelegített vízzel vagy szerencsés esetben, ahogy nálunk is, forró termálvízzel fűtötték a falakat és a padlót, amit időnként fellocsoltak, ez adta az 50 fokos meleget és a 100 százalékos páratartalmat, ami a török fürdők alapja. Az előcsarnokból, ahol az öltözőrészek vannak, jutunk tovább a pihenőbe, amiből maga a kupolás medence nyílik. A pihenő mindig is a társasági élet központja volt, frissítő mentateát szolgáltak fel, zeneszóval, költők szavalásával színesítették a társalgást.
A török fürdőcsarnokban fürdőmesterek, szolgálónők segédkeztek a tisztulási folyamatban. Az izzadt bőrt olívaolajos szappannal kenték be, amit kefével vagy törölközővel dörzsöltek át, leradírozva minden szennyeződést. Ezután következett az alapos átmasszírozás, majd a fentebb említett pihenőben a kellemes ellazulás.
